Van, ami mindenkinél és mindennél nagyobb. Van, ami befogad mindenkit úgy, hogy nem változtatja meg. Van, amiben egyszerre van jelen a világosság és a sötétség, az életlehetőségek és a sötét kis búvóhelyek, a már felfedezett és a még felfedezésre váró szegletek. Mi is lehet ez?
Mindennek meg van a maga különlegessége. Mindennek meg van a maga színe. A tájnak, a madaraknak, a ruháknak, az embereknek és az érzelmeknek is. Vajon mi lenne velünk színek nélkül?
Vannak emberek az életünkben, akik segítenek a mindennapokban, velünk együtt örülnek és mindig mellettünk állnak bármi is történjen.
Gyakran mondogatjuk azt, hogy nem becsüljük meg az időnket, nem használjuk ki a pillanatokat, és inkább elpazaroljuk őket. Az idő rohan, mi egyre öregebbek leszünk, és nem fog csak azért megállni, hogy bepótoljuk, azt, amit nem hasznosan töltöttünk el. Használjuk ki, ami a miénk, a korunkat, a fiatalságunkat, és az IDŐT, mert az idő is a miénk,...
Minden kezdet nehéz, főleg, ha bizonytalanság és kétségek övezik. A legjobb, ami ilyenkor segíthet nekünk az az, hogy magunk elé kitűzünk egy célt. Egy célt, ami meghatároz minket. Egy célt, ami a segítségünkre lehet bármikor. Egy célt amire támaszkodhatunk.
Vannak nehezebb, és vannak könnyebb napjaink az életben. Egyik nap sem lehet ugyan olyan és egyik nap sem lehet egyszerű a számunkra. Minden napnak kell valami olyat tartalmaznia ami megerősít minket vagy meggyengít. Önbizalmat ad vagy éppen elvesz. Boldoggá vagy szomorúvá tesz. Ez az élet körforgása..... DE minden rossz dolognak van megoldása,...
Mindenki valamiben különbözik a társától. Épp ezért vagyunk olyan különlegesek.