"Színezd újra...."

Mindennek meg van a maga különlegessége. Mindennek meg van a maga színe. A tájnak, a madaraknak, a ruháknak, az embereknek és az érzelmeknek is. Vajon mi lenne velünk színek nélkül?

Csak fekete- fehérben láthatnánk az eget és az ott szárnyaló madarakat, és a földet és annak kincseit. Egymás szemébe nézve nem láthatnánk azt a különleges csillogást, amit a színek adnak. A ruháknak elveszne a gyönyörűsége. Az emberek kihalna az egyedisége. Az érzelmek eltűnnének. Elveszne az emberisigének az a kincs, ami az embert emberré tesz.   

A színek tudat alatt is hatással vannak ránk; árazhatnak felénk bizalmat, erőt, megnyugvást, érdeklődést... Mi mégis sokszor hanyagoljuk el ezeket az elemeket, és egyre többször "fekete-fehérbe látjuk a világot".

Nem csak a fekete-fehér képekre gondolva, hanem az emberek hozzáállására, kitartására, megjelenésére, egyediségére... Minden embernek meg van a maga színe, a maga különlegessége. Mi mégsem használjuk ki, nem teszünk azért, hogy a színeink elérjék a kellő hatást. Vajon feladtuk? Feladtuk azt, hogy mások lehessünk, hogy ki tudjunk lépni a saját komfortzónánkból? Hogy meg tudjuk mutatni azt, hogy igenis mi is itt vagyunk? NEM! Nem adtuk fel. Várunk a megfelelő pillanatra, és ha eljön az a megfelelő pillanat, hogy mindenki megmutassa azt, hogy ki is ő valójában, akkor azt nem lehet elengedni. Ki tudja mikor lesz a következő alkalomra arra, hogy ki álljunk magunkért. 

Megragadni a pillanatot, és kiszínezni az életünk történetét, olyanra, amilyenre mi szeretnénk. Különlegessé, változatossá, egyedivé. Az álmaink, a tetteink, a gondolatink, minden a színekben fog és most is azokban nyilvánul meg.

Az élet a kihívások tengerével és nehézségek akadályával telve, boldogságban úszva és örömben szárnyalva, mégis tartogat számunkra meglepetéseket és váratlan fordulatokat, amiket nem lehet a szél szárnyán elengedni. 

Színezd újra a napjaidat, heteidet, hónapjaidat, éveid. Bontakozz ki és mutasd meg, hogy ki is vagy valójában, mert hidd el, hogy te is különleges vagy!