"A gyermeknek erőt és bátorságot adott, ahhoz, hogy merje megmutatni, ki is ő valójában.

Ez az Álomvilág mindenki számára elérhető."

                    

Eljött az utolsó nap. Búcsúzunk egymástól, a helytől. A vers szavai leírnak most mindent. A tábortűz körül töltjük az estét énekelve, s élvezve a pillanatokat, amiket kaptunk egymástól örökre.

Az idő nem áll meg. Elrohan mellettünk. A negyedik nap végéhez értünk. Rengeteg élménnyel gazdagodhattunk az elmúlt napokban. Tudásunkat is gyarapíthattuk. A nutella pedig még mindig elengedhetetlen az asztalunkon. (táboros belső "poén")

Gyorsan telnek az órák és a percek. Már a 3. napunk végéhez értünk. Rengeteg program került "megrendezésre", annál nagyobb sikerrel. A legfelejthetetlenebbek közé tartozik a láthatatlan színházunk bemutatása. Az időjárás kedvez nekünk hiszen eddig csak akkor esett, amikor fedél alatt voltunk.

Minden évben van egy nap, amit mindenki vár. Egy nap, ami egy határt jelent. Egy nap, ami azt mutatja, hogy az augusztus elkezdődik, az iskola még közelebb került. Viszont nekünk mást jelent. A táborozóknak egy hét kezdetét. Egy olyan hét kezdetét, ami programokat, boldog-felejthetetlen pillanatokat takar. Új barátságok kezdetét és régiek...

Rólam

Soós Veronika vagyok. Olyanokról szeretnék az egész világnak írni, ami fontos és foglalkoztat mindenkit a mindennapjaiban.

Mindig is közel állt hozzám az irodalom, a fogalmazás. Most lehetőségem van arra, hogy írhassak, olyanról, ami nem csak engem érdekel, hanem mindenkit. 

Olvass tovább