Tábori híradó: utolsó nap

2020.08.07

"Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet." 1Kor13,13

Elérkeztünk a tábor utolsó teljes napjához, holnapra már csak a pakolás és a búcsú marad. Így ez az utolsó bejegyzés a 2020-as Tábori Híradóban.

A reggeli imában hálát adtunk az elmúlt napokért, a megélt élményekért, az együtt töltött hétért.

A délelőtt folyamán a szokásos blokkok voltak porondon: hittanórán a vízből bort lett, a 3. állomáson megmutathatták a táborlakók, hogy mennyire tudnak "pontosak" lenni. Biztonsági intézkedések mellett próbálhatták ki, milyen célba lőni, a nagyobb célpontoktól haladtak a legkisebbekig. A nagyobbaknak szóló hittanon a motivációt, motivációs tényezőket ismerhettek meg a táborozók, erről osztották meg egymással tapasztalataikat, élményeiket. Mindenki nagyon élvezte, szuper hangulatban teltek a foglalkozások.

Ebéd után jelmezes, szövegtanuló gyerekek tűntek fel itt- ott a táborhelyen. Itt egy kalap, ott egy sál... női ruhás férfiak. Ez egyet jelentett: megkezdődtek a színdarabpróbák, nagy beleéléssel dolgoztak a csoportok vezetőikkel, hogy az előző évi, valamint egymás produkcióját is felülmúlják.
Az előkészületek után kezdetüket vették az előadások. Láthattuk a Kiskondás című mesét argentin szappanopera stílusban, A rátóti csikótojást bibliai, Az égig érő paszulyt western feldolgozásban, valamint A kiskakas gyémánt félkrajcárjából készült katasztrófa- és a Mátyás király és az igazmondó juhász meséjét némafilmben.

A verejtékes munka meglátszott: fantasztikus, összetett, vicces műsorokkal készültek a táborlakók. Ehhez nem elég megírni egy mesét: a csapatok kis családokká váltak.

A vacsora után megkezdődött a tábortűz, a kendőátadás és a tábori játékok tömkelege színesítette továbbá az estét. Volt, aki kitalálta, ki volt az őrangyala, volt, aki kicsit mellényúlt tippjével, viszont ezen nem szabad csodálkozni: bárki lehetett volna bárki őrangyala.
Az esti imán a tábortűz fényénél megspékelve egy kis gyertyafénnyel, egyesével hálát adtunk Istennek, köszönetet mondtunk mindenért: az örömért, könnycseppekért, még a hibáinkért is.

Egy saját szervezésű retró partin táncolták, pörögték, énekelték végig az éjszakát a táborozók, hogy ne könnyeikkel küszködve térjenek nyugovóra.

Hihetetlen csapat, hihetetlen résztvevőkkel! Köszönet illet mindenkit, akik vették a fáradtságot arra, hogy munkájukkal segítsék a gyerekek táboroztatását, a programok kitalálását és lebonyolítását.

Köszönet jár Horváth Peti bácsinak, Pálla Tominak, Zakariás Sárának, Firisz Bandinak, Farkas Dávidnak, Horváth Nórinak, Pichler Patrinak, Németh Eszternek, Németh Bálintnak, Horváth Botinak, Horváth Adrinak, Szodfridt Boginak, Szodfridt Zsófinak, Fekete Zsófinak, Kraszni Karinának, akik szerves részét képezik a tábori STAFF-nak. Továbbá köszönet jár a csicsergő konyhásnénik csapatának: Inci néninek, Erzsi néninek és Marika néninek, akik lélekmelengető főztjeikkel és állandó segítségükkel járultak hozzá a tábor hatalmasan jó hangulatához.

Köszönjük kedves olvasóinknak, hogy a közösségi hálón keresztül velünk tartottak a héten; találkozunk a vasárnapi táborzáró szentmisén a répcelaki katolikus templomban 9:30-kor.

Nagy Noémi és Nagy Nikolett,
további STAFF tagok, a blog heti írói