Eljött az utolsó nap. Búcsúzunk egymástól, a helytől. A vers szavai leírnak most mindent. A tábortűz körül töltjük az estét énekelve, s élvezve a pillanatokat, amiket kaptunk egymástól örökre.
Az idő nem áll meg. Elrohan mellettünk. A negyedik nap végéhez értünk. Rengeteg élménnyel gazdagodhattunk az elmúlt napokban. Tudásunkat is gyarapíthattuk. A nutella pedig még mindig elengedhetetlen az asztalunkon. (táboros belső "poén")
Gyorsan telnek az órák és a percek. Már a 3. napunk végéhez értünk. Rengeteg program került "megrendezésre", annál nagyobb sikerrel. A legfelejthetetlenebbek közé tartozik a láthatatlan színházunk bemutatása. Az időjárás kedvez nekünk hiszen eddig csak akkor esett, amikor fedél alatt voltunk.
Milyen is volt a második napunk? Hogy is érzik magukat a gyerekek? Milyen is a táborunk?
Minden évben van egy nap, amit mindenki vár. Egy nap, ami egy határt jelent. Egy nap, ami azt mutatja, hogy az augusztus elkezdődik, az iskola még közelebb került. Viszont nekünk mást jelent. A táborozóknak egy hét kezdetét. Egy olyan hét kezdetét, ami programokat, boldog-felejthetetlen pillanatokat takar. Új barátságok kezdetét és régiek...
Kedves Olvasóim, leendő olvasóim!
(A következő sorokat már olvashattátok a legelső alkalommal, amikor még nem foglalkoztam vele sokat. Kedves történet, ami sok emberhez eljutott már, iskolán, pályázatokon keresztül. Szeretném, ha ti is el tudnátok olvasni az utolsó változatát is. Véleményeteket ne tartsátok magatokban.)