Ötödik nap - Tábori Híradó

Eljött az utolsó nap. Búcsúzunk egymástól, a helytől. A vers szavai leírnak most mindent. A tábortűz körül töltjük az estét énekelve, s élvezve a pillanatokat, amiket kaptunk egymástól örökre.

Születésedkor két ember,
Döntött úgy, hogy szeretni fog téged.
S felnevelnek úgy, ahogy Isten kérte,
Boldogságban, szeretetben.
Emlékeztek, hogy milyen is volt régen?
Mikor az első lépéseket tettétek meg?
Emlékeztek arra, hogy ki állt mellettetek?
Vagy ezen nem is gondolkoztatok el,
Egészen addig míg nem adtunk rá lehetőséget?
Álljunk is meg egy pillanatra,
S zárjuk a hetet csendben, halkan,
Úgyis rohantunk egész nap.
Nézzetek fel ma az égre,
Keressetek egy fénylő csillagot melyre nézve
Eszetekbe jut minden,
Mi is történt az elmúlt egy hétben.
Gondoljatok a családotokra,
A vérszerintire s a barátra.
Gondoljatok az együtt töltött időre,
Az ölelésekre, a biztató tekintetekre.
Ha én végig gondolom a hetet,
Azok a szavak röpködnek a fejemben,
Melyeket ti mondtatok, írtatok nekem;
Bizalom, s törődés,
Szeretet, segítség,
Támasz, egy biztospont
Az életben, amit járunk kell
Hiszen mi egy családként növünk fel.
S, hogy most mosolyogni lássalak titeket,
Ne felejtsétek még van egy kis Nutella a szekrényben.
Zárásként csak annyit, hogy köszönöm nektek a hetet, s hogy újra
Megtaláltam a második családomat bennetek!

Köszönöm, hogy velünk voltatok! Jövőre találkozunk!