Emlékszem rá..- Anyának

2018.05.06

A mai nap a tiéd Anya!! Nélküled nem tudnám megvalósítani az álmaimat, nem tudnám azt, hogy mire is vagyok képes. Köszönöm a rengeteg támogatást. Köszönöm, hogy bírsz velem. Köszönöm, hogy TE vagy az én anyukám. Szeretlek!

Emlékszem rá, hiszen mesélted,

Hogy milyen is volt régen,

Mikor megszülettem.

Mikor óvodás, iskolás és idősebb lettem,

Az első szerelem, s az első rossz jegy,

S az álmaim, amelyeket elérhettem.

Emlékszem rá, hiszen mesélted,

Te jobban ismersz engem,

A saját tenyerednél szerintem.

Tudsz rólam mindent,

Még azt is, amiről én nem tudhatok,

Hiszen te szoktad mondani:

"Nekem hátul is van ám szemem kislányom!"

S meghálálni nem tudom,

Hogy hogyan fogom, azt

Hogy mindig mellettem vagy,

S számíthatok rád,

Minden pillanatban.

Emlékszem rá, hiszen mesélted,

Már az első perctől fogva,

Mikor megfogantam ottan,

Ott, ahol a gyermek

S az anya kapcsolata összeforrhat.

Már attól a pillanattól kezdve,

A szeretettedben fürödhettem.

9 hónap elteltével,

Mit a szíved alatt tölthettem,

Természetes lett az, hogy szeretlek,

Szeretlek szüntelen.

Emlékszem rá, hiszen mesélted,

Mikor megszülettem,

Nem felejtem a tavaszi napot,

Mikor a szemem a szemedbe nézve,

Örök megnyugvásra bukkanhatott.

Két kezedben tartottál,

Féltve, s óvva kis törékeny testem,

Már akkor figyelmed nekem szentelted,

S azóta is, aggódó szemeiddel

Követsz az úton tovább.

Sohasem mesélted, hogy

Mennyi idő és energia kellhetett ahhoz,

Hogy én 16 évesen,

Ilyen biztos alapokon állhatok.

Neked köszönhetek mindent,

Mindent mi mellettem lehet,

A mai napon, s mindörökre:

Egy igazi szerető család,

Biztatás és támogatás tengere,

Mi esélyt ad arra,

Hogy elérjem azt,

Amit mindig is akartam.

S nem kell félnem attól, hogy ha elesek

S nehéz idők járnának,

Egyedül kelljen felállnom,

Mert kezed nem engedi el az enyémet,

Hiszen elválaszthatatlan a kapocs,

Ami kettőnk között teremtetett.

Emlékszem rá, hiszen mesélted,

Milyen is volt régen,

Mikor az öledben ülve,

Meséket olvastál fel nekem.

Elrepültünk együtt a varázslatok világába,

S sárkányok elől menekülve,

Királylányok lehettünk azokban a percekben.

Emlékszem arra, mikor a hintába ültettél,

S hangoddal álomba ringattál,

Mikor tudtad, hogy arra van szükségem.

Ha beteg voltam az ágyam mellett,

Az éjszakákat átvirrasztva töltötted.

Emlékszem rá, hiszen mesélted

Kirándultunk rengeteged,

Görkorizni előbb tudtam,

Mint biciklizni az utcában.

Mennyi kép, történet, tett van,

Ami igazolja azt, hogy

Milyen csodálatos vagy!

Emlékszem, hiszen nem felejtem el,

Hogy szeretetben, s boldogságban nevelkedtem.

Segítséged nélkül,

Nem írhatnám meg neked,

Saját versem, mivel köszönthetnélek.

A szemed könnycseppektől ragyog,

Mint mikor először megláttál,

A korházban a késői órákon.

Anya! Emlékszem rá, hiszen mesélted,

Milyen is volt régen minden,

Mikor még kis gyermekként,

A lábad körül futkározva,

Csokiért kiáltottam.

Nem mint most, hogy alig láthatlak,

Csak telefonos kapcsolat van a napokban.

De te a mobilon keresztül is tudod,

Mielőtt bármit mondhatok,

Hogy aznap milyen is volt a napom.

Anya! Ne hidd azt, hogy elfelejtem mindazt,

Mindazt, amit adtál nekem,

Mert elfelejteni az életemet nem tudom sohasem.

Ígérem, hogy a kezed

Elengedni nem fogom egyszersem,

Hiszen e kapcsolat,

A szeretet hálójával van átszőve.

S az emlékek, képek tömegével,

Büszkélkedhetek veled,

Hogy igen, ő az, aki engem felnevelt!

A linkre kattintva ez a vers a 45:29-nél hallható is. Köszönöm Anya!!

Soós Veronika-bárki lehet író
Az oldalt a Webnode működteti
Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el